3. Rész

*Diana szemszoge*

Elizabeth ébresztett mert késésben voltunk, de még a tanár előtt beértünk. 2 hely maradt. El mellett es egy másik padban ahol nem ult senki csak a táskája volt ott. Odaültem, amit lehet nem kellett volna.........az a srác. Bejott a matek tanár majd nem sokkal később egy szőke fiú lépett be. Jó fejnek tűnik, elég vicces kár hogy a matekossal szórakozik. El mellé ült le közben odaintett a mellettem ülő gyereknek.
Az óra halál unalmas volt, az anyagot tudom igy csak firkáltam a füzetem.
-Hogy hívnak?-fordult felém a székkel.
-H-halkabban, az kell hogy minket is lecsesszenek.
-Zayn vagyok.-mondta halkabban.
-D-Diana.-rebegtem majd visszafordultam a füzetemhez.
*
Óràk után felmentem a könyvtárba, hogy tanuljak és hogy megirjam a leckém. Nem voltak sokan.
Nagyban tanultam a törit mikor egy papírrepülővel eltaláltak. Senki nem volt a közelemben. Szétnyitottam és egy szöveg állt benne.

Diana!
Péntek este lesz egy ismerkedős buli, hogy ..tudod..jobban megismerjük egymást. Szeretnénk ha te is eljönnél. Xx

Ki küldte? Mindegy amúgy se megyek el, nem vagyok az a partizós típus.
*
-Ugye te is jössz pénteken?-üdvözölt El.
-Nem hiszem...
-Naaaa. Kérlek. Azt hittem kiváncsi vagy a többiekre.
-Az vagyok...csak én nem tudok bulizni.
-Nem kell buliznod meg táncolni...csak barátkozz.-mosolygott bíztatóan.
-Talán elmegyek, péntekig még átgondolom.

Dylan írt egy SMS-t. Elszeretne újságolni valamit, az udvaron talalkozunk. Szóltam El-nek majd siettem le. Már sötét volt és kicsit féltem a mellettünk lévő erdőtől.
-Husiii.-ölelt át.
-Mackó.-mosolyogtam.
-Cody-val randink lesz szombaton.-ugrándozott. Gondolom ő a másik meleg srác...
-Gratulálok!
-Aaaaaa. Már alig várom. Ugye segítesz majd?
-Persze
-Köszi Husi, puszi-ezzel el is tűnt a sötétben. Felkeltem a fűből mikor valaki landolt mellettem a fáról.
-Szia szépség!-lépett felém Zayn.
-Ne hivj igy. És ne hozd rám a frászt.- siettem a kapu felé de ő tartotta a tempóm.
-Ki volt ez a srác?
-Neked ahhoz mi közöd?
-Nem szabad kiváncsiskodni?-vigyorgott.
-Megköszönném ha nem tennéd.
-Gondolom hallottál a buliról. Te eljössz?
-Még nem tudom.-mosolyogtam rá gúnyosan és becsaptam az orra előtt az ajtót.  El kérdőn nézett rám de én csak legyintettem.
-Azt hallottam veszélyes srác.-mosolygott.
-Ugyanezt hallottam Niallről...-dőltem el.- Ès én próbálom kerülni.
-Igen persze, látom.
-De tényleg.
*
Letusoltunk majd egy kis dumcsi után mindkettőnket elnyomott az álom.

Sajnálom hogy nagyom rovid csak sajnos ezt is telefonrol irtam...elfogadnank nehany komit:)

2.rész

Hello!
Örülnénk pár kommenteknek. Előre is köszi!
*Elizabeth szemszöge*
Néha ciki vagyok...néha nem.
Az én életem nagyon más, mint a többi lányé. Nem ilyen pláza cicás vagyok, hanem fiús-lányos vagyok. Jobban érdekel a fiús dolgok, mint a lányos...na jó inkább ne ebbe kezdjünk bele.
Bekerültem egy nagyon jó főiskolába. Nagyon vártam. Anyuék nagyon aggódtak értem, mert tudják milyen vagyok ( lázadó, hülye és stb.) .
*
Másnap anyu finom reggelit hozott be nekem. Nyomba be is faltam és elindultam a vonathoz. Állomáson elköszöntem mindenkitől, majd felültem a vonatra.
Már a vonaton 6 barátom lett. Gyorsan barátkozok. Az úton beszéltem velük és nagyon jó fejek. Valamelyikük legyen a szobatársam, nem akarok egy hisztist a szobatársat. Srácokkal jót hülyültem. Nagy mosolygás közepette meg láttam egy szőke hajú fiút. Nagyon cuki volt. Oda akartam menni, de pár lány meg előzött. Ezért visszamentem a helyemre. Néha ilyen szeszélyeim vannak, hogy egyedül akarok lenni. Fülembe raktam a fülesemet és elindítottam a kedvenc zenéimet Rihannát és Eminemet. Ablaknak dőlve, kinézve az ablakon nagyon unalmas volt. Szemem sarkából láttok egy göndör hajú gyereket. Kiveszem fülemből a fülhallgatót és a gyerekre néztem.
- Szia, Elizabeth Fox vagyok - nyujtom neki a kezemet. Észrevette és kezet fogodt velem.
- Hello, én Harry Styles vagyok
- Hogy hogy ideültél?
- Ez miért érdekell neked?- húzza fel az egyik szemöldökét.
- Azért kèrdezem, mert előbb avval a szőke gyerekel voltál.
- Elmentem onnan, mert sok ott a csaj. Na most hadj pihenni- fordult előre és lehajtotta a fejét.
Kezdtem unni a jelen lététt, ezèrt elmentem onnan és a srácokhoz mentem.
*
Páran elváltunk, mert a fiúk keleti szárnyban vannak, lányok a nyugati szárnyban. 37-es szobát kaptam meg. Szobámba beèrve egy szép lányt láttam meg. Egy hosszú kötött pulcsi, farmer nadrág ès összefont hajban volt.
- Szia, Elizabeth Fox vagyok- köszöntem előbb neki.
- Diana Edwards, szia - mosolygot rám, majd kezedt ráztunk. Ledoptam a cuccomat a másik ágyra ès ráfeküdtem. Dianával kicsitt beszélgetünk, majd elment fürödni majd én is elmentem.
Diana nagyon kedves lány és èszre vettem, hogy egy kicsit félénk. Elő vettem a gitáromat a tokból és kiraktam.
- Tudsz gitározni?- erdeklődött a félénk lány.
- Az baj, hogy nem tudok. Ézért választotam a zenét
- És még mit választotál?
- Művészetett, zene történelmet, rajzt. És te?
- Művészet és rajz
- Szenvedély?-bóllogatott.
Párat még beszéltünk majd el aludtunk.
Nagyon vártam, hogy milyen lesznek az osztálytársaink....de ami legjobban érdekelt, hogy még találkozok e avval fiúval.
*
Reggel felkeltetem D.-t, mert késésben voltunk. Gyorsan felöltöztünk. Futni kezdtünk a tantermünkbe és előbb èrtünk be, mint a tanár, szóval nem kèstünk el. Diana leült egy fiú mellé, én meg egyedül ültem.
Fejemet lehajtottam az asztalra és alvàs képes üzem módban voltam. Csöngedtek. Tanár maga után becsapta az ajtót ès elkezdte a matek óràt. 5-10 perc múlva bejött az fiú akit én kiszemeltem.
- Kedves fiatal ember, tudja mennyi az idő?
- Maga nem ismeri az orát?- erre mindenki nevetni kezdett.
- Csöndett!- mindenki elcsitult, de pár kuncogást lehetett hallani.- Kedves....
- Niall Horan
- Mr. Horan, most elnéző vagyok, de többször ne forduljon elő! Most üljön le - mutatott felém. Elindult és mellém vágódott. Ment tovább az óra. Kezdett unalmas lenni ezért elő vettem a fülhallgatómat ès elindítottam a zenét. Vállamat elkezdték piszkálni, én felnéztem és a szőkeség volt.
- Mit halgadsz?
- Justin Bieber- Never say never
- Az jó. Hallgathatom veled?- vállat vontam és oda adtam az egyik füllest - Amúgy Niall vagyok. Téged?
- Elizabeth
- Bocsánat, hogy zavarom beszélgetésetek, de nem figyelnétek !!
- Meg bocsátok ! - üvöltött oda. Erre megint nevetni kezdtünk.
Óra végèn mindenki kiment. A tanár vissza hívta. Láttam, hogy kint várják a fiúk Niallt. Ajtó nyitáskor szőkeség elkezdte ordítani, hogy egy figyelmeztetője van.
Na most van már jó kedvem.

1. rész

Sziasztok! A barátnőmmel ketten írjuk majd a blogot :) Minden rész a "saját" szemszögünkből lesz írva mármint  Diana és Elizabeth szemszögéből. Jelen esetben Diana :) Nagyon megköszönnénk néhány kommentet ha tetszik, de ha nem akkor is (btw...próbálunk nem sablon történetet írni) :)

*Diana szemszöge*

Tudjátok milyen érzés, ha az embernek nincsenek barátai? Komolyan. Nincs olyan ember akire számíthatnál....csak a szüleid? Ebben az egy dologban van akkora szerencsém, hogy ők még nem váltak el, mint a legtöbb gyereké.
Talán ez az év más lesz. Most kezdem  a fősulit és egy igaz barátban reménykedem, de fölöslegesen. Engem mindenki kerül....
*
Ma helyezkedek el a suliban, így az átlagosnál boldogabban ébredtem. Anyu reggelivel fogadott, amit gyorsan magamba tömtem, elintéztem a reggeli tennivalóim, majd nehézkes búcsú során elköszöntem a szüleimtől. Időben kellett elindulnom, mert vonattal megyek és Sheffield nincs közel Londonhoz. Több mint 3 órás út áll előttem. Nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire.....
Remélem kedves szobatársam lesz és összebarátkozunk, de nekem elég az is ha csak kedves. Megszoktam az egyedüllétet...
Bedugtam a fülesem és hagytam hogy Adam Lambert , Demi és Ed Sheeran dalai ellazítsanak miközben a kedvenc könyvemet olvasom. Mivel kezdődik a suli időszak sokkal többen voltak a vonaton, de szerencsére elcsíptem egy helyet. Mellettem egy meleg srác ült. Nagyon kedves és vicces. Egy suliba fogunk járni. Huhúúúú már van egy ismerősöm. Az egész utat átbeszéltük amit nagyon élveztem. Dylan-nek hívják. Megbeszéltük , hogy mikor odaértünk és kipakoltunk együtt felfedezzük a környéket és a sulit. Azt is nagyon várom már.
*
Elköszöntem újdonsült barátomtól, Dylantől, majd a nyugati szárnyba mentem, ahol a lányok fognak lakni. 37-es szoba. Sietősen benyitottam, de a leendő szobatársam még nincs itt. Nem pakolok ki addig, amíg nincs itt nehogy az legyen hogy egyedül döntöttem. Lesètáltam az udvarra, leültem egy nagy fa alá és Dylanre vártam. Néztem az embereket mikor éreztem hogy valaki figyel. Odakaptam a fejem és egy mogyoróbarna szempár fúródott az én szemembe. Mikor tekintetünk találkozott ő megindult felém. Kb 50 méterre lehetett tőlem. Jobb kezét tetovàlàsok díszítették. Kicsit megijedtem de mégsem hátráltam. Irtó közel volt mikor megjelent Dylan. Nagyon hálás vagyok de mikor visszanéztem a srác eltűnt.....
-Jól vagy?- kérdezte Dylan.
-Igen persze-próbáltam mosolyogni rá.
-Kipakoltál már?
-Még nem...
-Akkor segitek!-ráncigált fel a földről.
Miután felmentünk Dylan segítségèvel eldöntöttem hogy az ablak melletti ágyat választom. Kipakoltunk, majd az ablakhoz sétaltam hogy kinyissam azt. Az egyik fánál ugyanaz a srác állt ,és engem nézett. A tekintetünk újra találkozott, pedig az én szobám a második emeleten van. Dylanhez fordultam aki a telefonját nyomkodta majd vissza az ablakhoz. A fiúnak hűlt helye sincs. Miért hozza rám a frászt?
-Megyek husi. A szobatársam írt hogy van itt egy másik srác aki szingli-örvendezett.
-Rendben, Szia-megöleltem és le is lépett. Már csak az én szobatársamra várok, de azt a srácot nem tudom kiverni a fejemből. Valószínűleg idén ő lesz akitől tartòzkodni kell. Kicsit rémisztő és veszélyesnek tűnik.
*
-Szia, Elizabeth Fox vagyok-köszönt.
-Diana Edwards, szia-mosolyogtam majd kezetráztunk. Ledobta a cuccát a másik ágyra ès úgy tűnt nem zavarja hogy enyém az ablak felőli rész. Nagyon barátságos és szimpatikus. Valahogy így is képzeltem őt el. Remélem majd jól kijövünk....
Elég zárkòzott és konzervatív vagyok, de pròbáltam minél nyitottabb lenni felé ami egész jól ment. Elmentem a lányok közös tusolójába , elvégeztem mindent majd lefeküdni készültem a kedvenc könyvemmel. Holnap van az első tanítás. Sok tantárgya jelentkeztem de a kedvencem a művészet azon belül pedig a rajz. Az a szenvedélyem.
Beszélgettünk kicsit Elizabeth-tel és nem sokkal később szerintem egyszerre el is aludtunk.

Nagyon izgatott voltam. Nem ismerek senkit csak El-t és Dylant. Kiváncsi vagyok a diáktársaimra. Már nagyon várom...és meg kell tudnom ki az a srác...el kell-e őt kerülni..