1. rész

Sziasztok! A barátnőmmel ketten írjuk majd a blogot :) Minden rész a "saját" szemszögünkből lesz írva mármint  Diana és Elizabeth szemszögéből. Jelen esetben Diana :) Nagyon megköszönnénk néhány kommentet ha tetszik, de ha nem akkor is (btw...próbálunk nem sablon történetet írni) :)

*Diana szemszöge*

Tudjátok milyen érzés, ha az embernek nincsenek barátai? Komolyan. Nincs olyan ember akire számíthatnál....csak a szüleid? Ebben az egy dologban van akkora szerencsém, hogy ők még nem váltak el, mint a legtöbb gyereké.
Talán ez az év más lesz. Most kezdem  a fősulit és egy igaz barátban reménykedem, de fölöslegesen. Engem mindenki kerül....
*
Ma helyezkedek el a suliban, így az átlagosnál boldogabban ébredtem. Anyu reggelivel fogadott, amit gyorsan magamba tömtem, elintéztem a reggeli tennivalóim, majd nehézkes búcsú során elköszöntem a szüleimtől. Időben kellett elindulnom, mert vonattal megyek és Sheffield nincs közel Londonhoz. Több mint 3 órás út áll előttem. Nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire.....
Remélem kedves szobatársam lesz és összebarátkozunk, de nekem elég az is ha csak kedves. Megszoktam az egyedüllétet...
Bedugtam a fülesem és hagytam hogy Adam Lambert , Demi és Ed Sheeran dalai ellazítsanak miközben a kedvenc könyvemet olvasom. Mivel kezdődik a suli időszak sokkal többen voltak a vonaton, de szerencsére elcsíptem egy helyet. Mellettem egy meleg srác ült. Nagyon kedves és vicces. Egy suliba fogunk járni. Huhúúúú már van egy ismerősöm. Az egész utat átbeszéltük amit nagyon élveztem. Dylan-nek hívják. Megbeszéltük , hogy mikor odaértünk és kipakoltunk együtt felfedezzük a környéket és a sulit. Azt is nagyon várom már.
*
Elköszöntem újdonsült barátomtól, Dylantől, majd a nyugati szárnyba mentem, ahol a lányok fognak lakni. 37-es szoba. Sietősen benyitottam, de a leendő szobatársam még nincs itt. Nem pakolok ki addig, amíg nincs itt nehogy az legyen hogy egyedül döntöttem. Lesètáltam az udvarra, leültem egy nagy fa alá és Dylanre vártam. Néztem az embereket mikor éreztem hogy valaki figyel. Odakaptam a fejem és egy mogyoróbarna szempár fúródott az én szemembe. Mikor tekintetünk találkozott ő megindult felém. Kb 50 méterre lehetett tőlem. Jobb kezét tetovàlàsok díszítették. Kicsit megijedtem de mégsem hátráltam. Irtó közel volt mikor megjelent Dylan. Nagyon hálás vagyok de mikor visszanéztem a srác eltűnt.....
-Jól vagy?- kérdezte Dylan.
-Igen persze-próbáltam mosolyogni rá.
-Kipakoltál már?
-Még nem...
-Akkor segitek!-ráncigált fel a földről.
Miután felmentünk Dylan segítségèvel eldöntöttem hogy az ablak melletti ágyat választom. Kipakoltunk, majd az ablakhoz sétaltam hogy kinyissam azt. Az egyik fánál ugyanaz a srác állt ,és engem nézett. A tekintetünk újra találkozott, pedig az én szobám a második emeleten van. Dylanhez fordultam aki a telefonját nyomkodta majd vissza az ablakhoz. A fiúnak hűlt helye sincs. Miért hozza rám a frászt?
-Megyek husi. A szobatársam írt hogy van itt egy másik srác aki szingli-örvendezett.
-Rendben, Szia-megöleltem és le is lépett. Már csak az én szobatársamra várok, de azt a srácot nem tudom kiverni a fejemből. Valószínűleg idén ő lesz akitől tartòzkodni kell. Kicsit rémisztő és veszélyesnek tűnik.
*
-Szia, Elizabeth Fox vagyok-köszönt.
-Diana Edwards, szia-mosolyogtam majd kezetráztunk. Ledobta a cuccát a másik ágyra ès úgy tűnt nem zavarja hogy enyém az ablak felőli rész. Nagyon barátságos és szimpatikus. Valahogy így is képzeltem őt el. Remélem majd jól kijövünk....
Elég zárkòzott és konzervatív vagyok, de pròbáltam minél nyitottabb lenni felé ami egész jól ment. Elmentem a lányok közös tusolójába , elvégeztem mindent majd lefeküdni készültem a kedvenc könyvemmel. Holnap van az első tanítás. Sok tantárgya jelentkeztem de a kedvencem a művészet azon belül pedig a rajz. Az a szenvedélyem.
Beszélgettünk kicsit Elizabeth-tel és nem sokkal később szerintem egyszerre el is aludtunk.

Nagyon izgatott voltam. Nem ismerek senkit csak El-t és Dylant. Kiváncsi vagyok a diáktársaimra. Már nagyon várom...és meg kell tudnom ki az a srác...el kell-e őt kerülni..