11 . Rész

*Diana szemszöge*


Hát én megőrűlők. Ő az első barátom és csak úgy eltűnt. Mindenkit megkérdeztem a kampuszon de senki nem látta vagy hallott róla. Senki.
Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Idegesen elòkapartam a táskámbol majd beleszóltam.
-Hallo?
-Nyugi Di semmi bajom.
-Dylan te agyon iskolázott teveszar! Halálra aggódtam magam te meg szó nélkül eltűnsz!
-Shh. Nyugi . A kampusz parkjaban beszelunk oke?
-Ott leszek.- Nyomtam ki mérgesen.
Mi lehet El-lel? És Chelsie? Majd miután leosztottam Dylant megkeresem őket is.
Leültem egy padra és vártam.
Sokáig ültem ott..figyeltem ahogy az árnyékok mozognak. Már felkapcsolódtak a lámpák, de még nem sötétedett, mire messziről megláttam Dylant és a személyt akihez semmi kedvem. Felpattantam a padról, odaléptem Dylanhez és egy kecses mozdulattal tarkón vágtam, de erre Zayn csak nevetett. Már emeltem a kezem hogy őt is megcsapkodjam de védekezően maga elé emelte kezeit. Megúszta.
 "Valaki bevadult" - kuncogtak.
"Egész nap kerestelek, nagyon aggódtam"
"Értem is?"- kérdezte Zayn
"Nem"
"Hinnék neked ha most nem hazudnál" - mosolygott önelégülten.
"Én meg hálás lennék, ha most magunkra hagynál"
"De jó lesz majd ha ezt másnak mondod, hogy velem tudj majd beszélni"
"Várhatod, Szia"
"Bye" - ezzel sarkon fordult és azzal a laza stílusával elsétált a többi diák között, akik a még mindig a kampusz parkjában bújják a könyveiket.

Az ég egyre szürkébb lett és mennydörgött, a diákok lassan szétoszoltak csak én sétálgattam egyedül. Dylant jól leosztottam, de csak mentegetőzött, hogy Zayn-nel szórakoztak. Olyan furcsa nekem az a srác...
Az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. De nem érdekelt.

Az esőben megtalálom a békét...

Ott ültem volna a sötétben a padon, ha El nem hív fel. Valamiről beszélni akar. Ijesztően hangzik...mármint, mintha bajban lennék, vagy nem is tudom.
Szép lassan elindultam-nem akartam sietni- Végig sétáltam a parkon majd egészen a kapuig, mikor Niall  megállított.  Zaklatottnak tűnt. Nem mondott semmit csak azt hogy mondjam meg Elizabethnek hogyha nem tetszett neki akkor sajnálja. Miről beszél ez? Most már nagyon kíváncsivá tettek így siettem fel  a szobánkba.  El, csakúgy mint Niall, szintén fel volt zaklatva. Átöltöztem száraz ruhába és a fejemre tekertem egy törölközőt, majd vártam hogy végre elmondja mi történt.
"Niall megcsókolt" - mondta izgatottan, de mégis el volt keseredve.
"MIII???"  - mosolyogtam idiótán - "Visszacsókoltad?"
"Igen"
"De te kedveled. Nem??"
"De"
"Akkor???"
"Mit tegyek?"
"Jöjjetek össze"
"Én nem teszem meg az első lépést. Az a pasi dolga"
 ezen nevetni kezdtem, szerintem ez hülyeség.
"Akkor beszélek vele hogy hívjon el randizni"
"De..
"Nincs, de" - felfogtam a vizes hajam és átrohantam a keleti szárnyba, de El futott utánam. Szerencsére Zayn  beengedett mielőtt utolért volna. Dörömbölni kezdett az ajtón, de bezártam azt.
 "Niall, nyugi. Élvezte a csókot" - vigyorogtam
"Komolyan?" - szemei felcsillantak és boldogan eldőlt az ágyon
"Hívd már el randira" - bökdöstem
"Miről maradtam le?" - nézett kérdőn Zayn
A dörömbölés abba maradt így kimerészkedtem. Mikor eljutottam az ajtónkig egy levél volt az ajtóra tűzve és celluxszal egy rózsa melléragasztva. Kitől jöhetett? Ezt határozottan nekem szánták....

 UI: köszönjük a kommentet :) xx igyekszünk

10.rész

Chelseavel és Di-vel elmentünk kajolni, egy kis étterembe.
Oda jött hozzánk egy pincér, elkérte a rendelèsünket és elment, hogy leadja. 15 perc múlva meg is jött.
Rá néztem Dianára és láttam, hogy van valami baj, ezért rá kérdeztem.
- Mi baj?
- Nincs baj -vágta unottan.
- Di láttom, hogy valami baj. Mondjad
- Dylan eltünt
- Micsoda! - ejtettem el a villát- Miért nem mondtad ezt előbb?!
- Mert nem akaratam, hogy te is aggódj- hajtotta le a fejét.
- Bocsi, hogy bele szólok, de egy idióta vagy. Mi van, hogy most holtan fekszik vagy éppen elrabolták- ahogy hallgatam a nővéremet és teljesen igaza volt.
- Miért ülünk még itt?! Keresük meg Dylant- kivettem a zsebemből a pénzt és rá raktam az asztalra - Gyerűnk!- álltak fel és keresni kezdtük Dylant.
****
Suliban mindenhol kerestük de sehol sem táláltuk. Chel kitalálta, hogy váljunk szét és úgy gyorsaban találjuk meg. Úgy tettük meg.
Már kezdtem feladni amikor meg láttam Niallt.
- Szia Niall nem láttad Dylant?
- Nem. Mert?
- Már órák óta nem találjuk- fogom a fejemet
- Akkor ne álljunk, hanem induljunk
- Oké, de merre? Mert a suliban nem találtuk
- Én tudom - megfogta a kezemet ès húzott maga után.
  Egèsz délutánunkat evvel szenteltük, hogy hol van Dylan.
Niall nagyon aggódott értem és Dylan-ért - pedig nem is kedveli.-
Már kezdtem feladni, amikor jött velünk szembe Dylan és Zayn. Azok ketten jól elbeszélgetek, én meg dühösen néztem rájuk.
- Neked most mi bajod?- kérdi Dylan.
- Az van, hogy az égész délután téged kerestünk! És még hívtunk is, nem is egyszer
- Ohh bocsi, csak kikapcsoltam a telefonomat
- Jó, most hívd fel Dianat mert ő aggódott érted a legtöbbet- megfordultam és elmentem.
Elèrtem egy ki patakot, ami gyönyörű szép volt. Leültem a földre ès nèztem a csillogó patakot. Hallotam, hogy valaki jön ès Niall volt.
- Mit akarsz?
- Csak ide jöttem - ül mellém
- Minek?- nézek rà értetlenül
- Hogy ne legyél egyedül- mosolyog rám. Ott ültünk és beszélgetünk párat az iskoláról, hogy kerültünk stb. Niall nagyon meg értő és kedves.
- Figyi mutatok valamit, de be kell csuknod a szemed- becsuktam a szememet, majd egy ajkat èreztem a számon. Kinyitotam a szemem és Niall szép két szemét láttam.