11 . Rész

*Diana szemszöge*


Hát én megőrűlők. Ő az első barátom és csak úgy eltűnt. Mindenkit megkérdeztem a kampuszon de senki nem látta vagy hallott róla. Senki.
Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Idegesen elòkapartam a táskámbol majd beleszóltam.
-Hallo?
-Nyugi Di semmi bajom.
-Dylan te agyon iskolázott teveszar! Halálra aggódtam magam te meg szó nélkül eltűnsz!
-Shh. Nyugi . A kampusz parkjaban beszelunk oke?
-Ott leszek.- Nyomtam ki mérgesen.
Mi lehet El-lel? És Chelsie? Majd miután leosztottam Dylant megkeresem őket is.
Leültem egy padra és vártam.
Sokáig ültem ott..figyeltem ahogy az árnyékok mozognak. Már felkapcsolódtak a lámpák, de még nem sötétedett, mire messziről megláttam Dylant és a személyt akihez semmi kedvem. Felpattantam a padról, odaléptem Dylanhez és egy kecses mozdulattal tarkón vágtam, de erre Zayn csak nevetett. Már emeltem a kezem hogy őt is megcsapkodjam de védekezően maga elé emelte kezeit. Megúszta.
 "Valaki bevadult" - kuncogtak.
"Egész nap kerestelek, nagyon aggódtam"
"Értem is?"- kérdezte Zayn
"Nem"
"Hinnék neked ha most nem hazudnál" - mosolygott önelégülten.
"Én meg hálás lennék, ha most magunkra hagynál"
"De jó lesz majd ha ezt másnak mondod, hogy velem tudj majd beszélni"
"Várhatod, Szia"
"Bye" - ezzel sarkon fordult és azzal a laza stílusával elsétált a többi diák között, akik a még mindig a kampusz parkjában bújják a könyveiket.

Az ég egyre szürkébb lett és mennydörgött, a diákok lassan szétoszoltak csak én sétálgattam egyedül. Dylant jól leosztottam, de csak mentegetőzött, hogy Zayn-nel szórakoztak. Olyan furcsa nekem az a srác...
Az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. De nem érdekelt.

Az esőben megtalálom a békét...

Ott ültem volna a sötétben a padon, ha El nem hív fel. Valamiről beszélni akar. Ijesztően hangzik...mármint, mintha bajban lennék, vagy nem is tudom.
Szép lassan elindultam-nem akartam sietni- Végig sétáltam a parkon majd egészen a kapuig, mikor Niall  megállított.  Zaklatottnak tűnt. Nem mondott semmit csak azt hogy mondjam meg Elizabethnek hogyha nem tetszett neki akkor sajnálja. Miről beszél ez? Most már nagyon kíváncsivá tettek így siettem fel  a szobánkba.  El, csakúgy mint Niall, szintén fel volt zaklatva. Átöltöztem száraz ruhába és a fejemre tekertem egy törölközőt, majd vártam hogy végre elmondja mi történt.
"Niall megcsókolt" - mondta izgatottan, de mégis el volt keseredve.
"MIII???"  - mosolyogtam idiótán - "Visszacsókoltad?"
"Igen"
"De te kedveled. Nem??"
"De"
"Akkor???"
"Mit tegyek?"
"Jöjjetek össze"
"Én nem teszem meg az első lépést. Az a pasi dolga"
 ezen nevetni kezdtem, szerintem ez hülyeség.
"Akkor beszélek vele hogy hívjon el randizni"
"De..
"Nincs, de" - felfogtam a vizes hajam és átrohantam a keleti szárnyba, de El futott utánam. Szerencsére Zayn  beengedett mielőtt utolért volna. Dörömbölni kezdett az ajtón, de bezártam azt.
 "Niall, nyugi. Élvezte a csókot" - vigyorogtam
"Komolyan?" - szemei felcsillantak és boldogan eldőlt az ágyon
"Hívd már el randira" - bökdöstem
"Miről maradtam le?" - nézett kérdőn Zayn
A dörömbölés abba maradt így kimerészkedtem. Mikor eljutottam az ajtónkig egy levél volt az ajtóra tűzve és celluxszal egy rózsa melléragasztva. Kitől jöhetett? Ezt határozottan nekem szánták....

 UI: köszönjük a kommentet :) xx igyekszünk